2006. ÉVI BESZÁMOLÓK

Szeptemberi Találkozó - Szulok, 2006. Szeptember 15-17.

Jó hangulatban zajlott le a BCC Csendes Őszi Találkozója szeptember harmadik hétvégéjén. A tagjaink a bőség zavarában "szenvedtek", hiszen négy hétvége alatt három találkozó közül választhattak. Az előző találkozókhoz hasonlóan itt is 13 egység vett részt. A péntek a szokásos elhelyezkedéssel, fürdéssel telt, még késő éjjel is fürödtünk a medencékben. Ahogy minden évben ilyenkor, most is elbűvölten hallgattuk a szarvasbikák bőgésének zaját.
A szombat korai bevásárlással kezdődött, mert a beharangozott pörköltet idejében fel kellett tenni főzni. A főzést most is Varga Feri vállalta el, de sokan kuktáskodtunk körülötte: pucoltuk, aprítottuk, daraboltuk, hámoztuk, vágtuk, Ferinek az ízesítés és a kevergetés maradt. Meg kell hagyni jól sikerült neki. Az ebéd tulajdonképpen háromfogásos volt. Az összetolt asztaloknál előételként a Brückner Anti készítette tonhalas-olívabogyós salátát, utána vegyes pörköltet krumplival, desszertként pedig palacsintát ettünk. Ebéd közben elismerő kiáltások harsantak fel, ezzel is elismerve a szakács teljesítményét. Miután jóllakott a társaság elkezdtük a játékot. Az AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM A TIED!! keretében minden család átadhatott a sorsolás útján kiválasztott másik családnak egy olyan dolgot a lakókocsijából, amit már nem akar ott látni. Persze kapott is egyet, amit valószínűleg szintén nem akar ott látni, de ahogy a játék címe is mutatja, akár tetszik, akár nem a tied, el kellett fogadnia. Este esett az eső, de a meleg vízben ülve, ez senkit sem izgatott. Örültünk, hogy a közös ebédet nem mosta el, és tudtuk, hogy másnap reggel úgyis verőfényes napsütésre ébredünk. és igazunk is lett.
A napsütéses vasárnap reggelen szintén korai sürgölődéssel kezdődött a nap, 9 órára reggelit ígértünk a társaságnak. 95 tojásból 3 tárcsán készítettük a hagymás-szalonnás tojásrántottát. Úgy bereggeliztünk, hogy tizenegy óráig csak ültünk az asztaloknál. A férfiak a lakókocsikról beszélgettek, a nők pedig süttették magukat a nappal. Aztán fürödtünk egyet, és fájdalmas arccal pakolni kezdtünk. Azért fájdalmas arccal, mert a Baranyai Camping Clubnak ez volt az utolsó kempingtalálkozója idén. Ebben az évben a BCC szervezésében még két program várja az érdeklődőket; október 28-án bortúra, és december 9-én Mikulástúra, melyre szeretettel várjuk tagjainkat. 

Nyaka Ildikó

Nyárvégi-Őszi Találkozó - Galambok, 2006. Szeptember 8-10.

A BCC baráti találkozó egyik színhelye. Volt aki már csütörtökön megérkezett, nekik az időjárás nem kedvezett mert esett még péntek reggel is. E sorok írója először indult Galambokra. Péntek dél körül - amint közeledtünk -, az eső elállt a felhők szétmentek (a plafon kinyílt) nagyon ígéretesnek látszott az idő. Kultúrált környezet, baráti fogadtatás, kellemes időjárás. Az igaz, hogy éjszaka már a sátrakba kellett az "ágymelegítő". A BCC baráti tagságára jellemző, hogy a résztvevők nemcsak Pécset, hanem Lepsényt, Veszprémet, Üllőt, Baját, Pécsudvardot és Komlót is képviselték; összesen 12 egység, 33 személlyel.
A szombati fürdés, a Zalakarosi Szüreti Napok és különösen a közeli "Banyatanya" - ahova egy rövid gyalogtúrával mentünk - hagymás, zsíroskenyeres vacsorája, pár koccintással erősített baráti beszélgetés meggyőző ereje nagyban hozzájárult a jó hangulathoz. Vasárnap még arra is futotta, hogy a Zalakaros kilátó is programot adjon a konvojba verődött csapatunknak. A kissé ködös légkör ellenére fentről láthattuk a Kis-Balatont, de láttuk a Badacsony Szigliget távolból előtűnő kontúrjait is. Sokan a tériszonyuk ellenére is felmásztak, nem bánták meg, a látvány kárpótolta a félelmüket. Sajnos délután a csövek zaja és a csomagolás volt a jellemző. A hétvégi napok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők egymást jobban megismerjék, megszeressék. Ezt jól igazolta a búcsúzási sorozat, mellyel elköszöntünk egymástól.
Viszontlátásra egy hét múlva Szulokon. 

Buzády György

Nyárvégi Találkozó - Csokonyavisonta, 2006. Augusztus 25 - 27.

Augusztus utolsó hétvégéjén 14 egység választotta programként a Baranyai Camping Club találkozóját. A többség pénteken érkezett, de most is volt néhány szerencsés, akik korábban el tudtak menni a találkozó helyszínére. Útközben rendesen megáztunk, de mire Csokonyavisontára értünk az eső elállt, így kényelmesen tudtunk települni. Felderítettük a terepet, utána pedig nyakig merültünk a jó meleg vízben. Az este baráti beszélgetésekkel, társasozással, kártyázással valamint a másnapi szalonnasütés megszervezésével telt.
Szombat délelőtt ragyogott a nap, áztattuk megfáradt testünket, a fiatalok csúszdáztak a strand óriás csúszdáján. A maradék időben nyársat hegyeztünk, fát gyűjtöttünk, amit aztán az “égieknek” ajánlottunk, mert délután elkezdett esni az eső, elmosta a közös tábortüzet a szalonnasütéssel együtt. De nem keseredtünk el, mindenki ette a hazait. 
Vasárnap egész nap sütött a nap. A strand szervezésében délelőtt 11 órakor az Algyői Asszonykórus (3 férfival kiegészülve) műsort adott, melyen operett slágerek szerepeltek. Volt aki a padokon, volt aki a vízben ülve hallgatta őket. Mivel egész nap jó idő volt minden megszáradt, szárazon tudtunk elpakolni, búcsúzkodtunk aztán irány haza. Két hét múlva Galambokon találkozunk a BCC Zártalálkozóján. 

Nyári Találkozó - Tiszakécske, 2006. Július 21 - 30.

A Baranyai Camping Club a nyári találkozóját Tiszakécskén a Tisza-parti Termál Kempingben rendezte. Bár a rekkenő hőségben nem szerveztük túl magunkat, hiszen a napi hőmérséklet sosem csökkent 33 Celsius alá, a 10 napos kempingtalálkozón mindenki megtalálta a kedvére való programot. Volt néhány egység, aki néhány nappal előbb érkezett, ők már felderítették a terepet, mire megérkeztünk.
Az első nap az érkezéssel, elhelyezkedéssel telt, a hőség alaposan próbára tette a több mint 200 km-ről érkező csapatunkat. Fáradtan, gyűrötten kerestük a viszonylag árnyékos helyeket, gyorsan letelepültünk, voltak akik félbehagyva a rendezkedést inkább elmentek a strandra merülni egyet, hogy felfrissülve folytassák tovább. A második napon délelőtt elindult a petanque verseny, este a találkozó megnyitóját tartottuk, amit egybekötöttünk a zsíros kenyér partival. Este hét órától szorgos kezek kenték a kenyeret, vágták a hagymát, melynek eredményeképpen 8 méter hosszúságúra kellett összetolni az asztalokat, hogy ráférjen a temérdek kenyér. Az étterem teraszán zajló hagymás- zsíros kenyér majszolásának (sajnos) igazi nyári vihar vetett véget, mindenki igyekezett vissza a lakókocsijához, sátrához, hogy leellenőrizze jól tartanak-e a cövekek, zsinórok. A harmadik nap - a vasárnap -, a pihenésé volt: a BCC tagok a találkozó időtartamára VIP karszalagot kaptak (napi 500 Ft helyett díjmentesen) az 55 méteres csúszda használatához, így mindenki annyit csúszhatott, amennyit csak akart. A tagok jól begyakorolták a csúszdázást, 12 fő hangolta össze a vízbecsobbanás nagy mutatványát a medencében lubickolók nagy örömére. Mi többiek hűsítettük magunkat a medencékben, beszélgettünk és persze jó magyar szokáshoz híven finomakat főztünk, jókat ettünk. (De ez persze érvényes mind a 10 napra (sicc)).
A negyedik nap este (egy kis autókázás után) megnéztük a neogótikus Református Templom mellett lévő Ókécskei Közösségi Házban “A méztől a mézeskalácsig, - a méhészet és a mézeskalács készítés eszközei” című kiállítást, a párna kiállítást, a helytörténeti kiállítást, melyet este hét órakor kizárólag nekünk nyitottak ki. Ebben is, mint annyi másban segítségünkre volt Petőfiné Szabó Éva a komplexum vezetője. Utána elment a társaság fagylaltozni a cukrászda legnagyobb megelégedésére, hiszen aznap délután mi jelentettük a forgalmát. De a fagyi finom volt. Az ötödik napon a rekkenő hőség sem tudta visszatartani a csapatot, hét autóval felkerekedtünk és elmentünk Ópusztaszerre a Nemzeti Történeti Emlékparkba. A többség már járt itt, de mégis élmény volt újra látni a Feszty körképet, és a többi szépséget. A hatodik napra meghirdetett bicikli-túra érdekesen alakult. A délutáni hőségben csak 6 elszánt kerékpáros pattant biciklire, hogy a 15 km-es távot két keréken tegye meg. A többiek úgy döntöttek, hogy inkább négy kereket vesznek igénybe, ők a légkondicionált autókba pattantak be, hogy elérjenek a célként megjelölt Hemperegi kocsmába, ahol hideg italok és tiszakécskei rácsos süti várta őket. A sütit az igények szerint előre megrendeltük a helyi Fejedelmi pékségnél, és mi szállítottuk a ki az almás, meggyes, és túrós rácsost. A kocsma szabadidőparkjában üldögéltünk, eszegettünk, beszélgettünk, néztük a fácánokat, lovakat. Igazi alföldi, tanyasi kocsma volt. A kempingbe visszaérve rohantunk ismét a strandra, hogy lehűtsük magunkat.
A hetedik napon kerékpáros ügyességi verseny volt a gyereknek, akik lassan teljesen felnőnek, és így már nem igen akarnak ezen a programon részt venni, hiszen ők már nem gyerekek. A nyolcadik nap Ballószögről a levegőbe emelkedtünk, a Baranyai Camping Club tagjai kedvezményes áron sétarepülésen vehettek részt. A merev-szárnyú kétüléses gépeken negyed óra repülés 4.000 Ft volt, és az útirányt pedig az utas határozhatta meg. A délután a gyerekeké volt, rajzversenyt hirdettünk nekik. Aszfalt híján lapon készítették el a tiszakécskei élményekről szóló műveket Este kötélhúzás volt a program. Három férfi, két női és 3 gyerekcsapat mérte össze a tudását. A férfiaknál sok éve legyőzhetetlenek a TIZENNYOLC-KEREKŰEK, a nőknél a TISZAI SELLŐK vitték a prímet. A gyerekeknél kisebb dráma zajlott, de végül MECSEK ÖRDÖGEI kerültek ki győztesen a versenyből.
A kilencedik napon délután családi homokvárépítés folyt a strand röplabdapályáján. Eredetileg a Tisza mellett szerettük volna a programot lebonyolítani, de a jó idő miatt olyan tömeg volt a folyóparton, hogy más helyszín után kellett néznünk. Dicséretes módon a szülők alaposan kivették részüket az építkezésből, együtt építették-szépítették a gyerekekkel a homokvárakat. Mindegyik alkotás nagyon eredeti volt, ezért a zsűrizésre három idegent kértünk fel a strand látogatói közül, hogy a döntés igazán pártatlan legyen. Este záró buli volt, melyet szintén az étterem fedett teraszán tartottunk. Átvettük a versenyekért járó nyereményeket, tombolát sorsoltunk, utána bográcsgulyás-partyt rendeztünk, melyet a fürdő területén található étterem főzött meg nekünk, a desszert meggyes rétes volt. A gulyást igénylő BCC tagok a rétesre a Baranyai Camping Club vendégei voltak. Ezen az estén szörnyű vihar támadt, amelyet sajnos ismét szétzavarta a társaságot. A többség visszament a lakókocsijához, hogy elpakoljon, a többiek a teraszról bevonultak a zárt épületbe és várták, hogy csendesüljön az eső. A vihart 12 pavilonsátor bánta, melyek összetörtek, és egy öreg fa is kidőlt. Szerencsére személyi sérülés nem történt, a fa az útra dőlt, így megúszták a lakókocsik és az autók is sérülés nélkül. A tizedik nap délelőttje a “kármentesítéssel” telt, délután pedig búcsúzkodtunk, tábort bontottunk, hazaindultunk, és csak az igazán szerencsések hosszabbíthatták meg a nyaralásukat.
A találkozón 39 egység vett részt. Azt, hogy a jól éreztük magunkat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 10 nap alatt sok-sok látogatót hívtunk meg, hogy ők is részesei lehessenek a jó hangulatnak. Voltak családok akiket a kötelesség hazaszólított, de a következő hétvégén ismét visszajöttek Tiszakécskére, voltak akik ha csak egy hétvégére is, de eljöttek.
A rendezvény egyik komoly eredménye, hogy a meghirdetett 3.700,- Ft/egység árat a helyszínen történt tárgyalások alkalmával sikerült 3.000,- Ft/egységre csökkenteni, melyhez természetesen nagyban hozzájárult Petőfiné Szabó Éva rugalmassága is, aki a megnyitón óriási tapsot kapott ezért. Az ár tartalmazta a területdíjat, a személydíjat, az áramot, az autót, az idegenforgalmi adót és a fürdőbelépő költségét is. A kemping üdülési csekk elfogadó hely, a szállás mellett étkezni is lehetett üdülési csekkre, mely sok család életét "könnyítette meg", hiszen nem kellett főzni. A kempinggel szomszédos strandot/termálfürdőt reggel 7-től este 19,30-ig látogathattuk úgy, ahogy mi kempingesek azt szeretjük: törölköző a vállra, átsétálunk a kiskapun a strandra, merülünk egyet, aztán visszasétálunk. Esetleg közben egy fagyi, egy sör, egy kávé. Remekül éreztük magunkat. Gondolkodunk a visszatérésen. 

Nyitó Találkozó - Nagyatád, 2006. Április 28 - Május 1.

Volt 37 egység, akit nem tudott visszatartani a mostoha időjárás sem, és eljött Nagyatádra a Baranyai Camping Club nyitótalálkozójára. Kellemes meglepetést okozott az MCCC Somogy Megyei Szervezetének többegységes csapata, akik a találkozón résztvevői voltak.
Már hatodszor voltunk Nagyatádon, és bár az ég gyakorta felhős volt, az eső sem kímélt bennünket, nem tudott kifogni a társaságon, jól éreztük magunkat. Régóta vártuk a tavaszt, hogy elkezdhessük a kempinges szezont, s nem vártunk hiába. Elkezdtük. Boldogan érkeztünk, települtünk, örültünk egymásnak, számba vettük a még hiányzókat.
Az időjárás nem kedvezett ezen a hétvégén a nagyatádi kempingezőknek, de a 37 C fokos termálvíz egy kicsit kárpótolta a társaságot. A meleg vízben ülve jókat beszélgettünk, felelevenítettük az élményeinket, és terveztük az új találkozókat, különös hangsúllyal a horvátországi találkozót.
Szombaton délután a tavaly is nagy sikert aratott vizitornán hajladozott a társaság, Tornázott kicsi-nagy, felnőtt-gyerek, férfi és nő. A félórás torna jól átmozgatta a társaságot, majd ellentételezésül jól bevacsoráztunk.
Az eső elől sikerült fedett helyre vinni a programot, a szomszédos strand vezetője sietett a segítségünkre, így a Hujber Jenő féle marhalábszár-pörköltet mindenféle zavaró körülmények nélkül tömtük a bendőnkbe. Jenő idén sem sajnálta tőlünk a finom falatokat, jól megpakolta tányérjainkat, emberes adagokat kaptunk. A vacsorát leöblítettük egy kis hazaival, majd a BCC tagok egy lúdláb sütivel édesítették meg az estét.
A kempingezés és a szervezés egyik elengedhetetlen feltétele a rugalmasság. Mindig adódik valami, amit meg kell oldani. Így volt ez ezen a találkozón is. Vasárnap szakadatlanul esett, így programváltozásra volt szükség. A Vidrapark látogatását kénytelenek voltunk elhalasztani 2007-re, mert a parkhoz vezető út földes, és teljesen felázott. A tombolasorsolást is előrehoztuk, mert több egység úgy döntött a tervezettnél egy nappal korábban hazamegy. Így hát vasárnap kora délután húztuk ki a még meglévő mintegy 20 "beutalót", (de ne keseredjetek el, maradt még Szulokra is), és a többi felajánlást.
A kempingező nem meglepő módon imád kempingezni, de ha valamilyen oknál fogva nem áll módjában, akkor fogja magát és - nem törődve az időjárás viszontagságaival-, meglátogatja a találkozón résztvevő barátait, akik kitörő örömmel fogadják őket, és nem azért, mert sosem érkeznek üres kézzel. Így volt ez most is. A résztvevő 100 fő mellé még érkezett 15 fő látogató, akik azért nem akartak kimaradni semmiből, még az égi áldásból sem.
Ezen a találkozón is lehetőség volt a klubba történő belépésre. A Baranyai Camping Club új tagokkal bővült, Barcsról és Pécsről is érkeztek kempingezők, akik hozzánk akarnak tartozni. Örültünk nekik.
A kitartás mindig meghozza gyümölcsét. Azok az egységek, akik nem bánták a rossz időt, és kitartottak, hétfőn a napsütésben még fürödhettek egyet, és szárazon bonthattak le.
De legyünk őszinték, és valljuk be, hogy azért abban reménykedünk, hogy az év többi találkozóján, már nem fogunk megázni.
Június 2-án mindjárt teszünk is egy próbát, Szulokon találkozunk. 

Nyílt nap a Malomvölgyi tónál - Pécs, 2006. Április 22.

2006. április 22-én a Baranyai Camping Club nyílt napot tartott a Malomvölgyben. A szép időnek - és persze a programot ajánló médiáknak - köszönhetően sokan, mintegy százötvenen választották ezt a programot ezen a szombaton.
A készülődés már reggel nyolc órakor elkezdődött. Négy lakókocsival vonultunk ki, hogy az érdeklődők megnézhessék, ezeket letelepítettük, az előtető alá asztal, székek, ahogy az kell. Mintha csak kempingeznénk. Az információs asztalokat roskadásig raktuk prospektusokkal, a BCC anyagaival; matricák, pólók, DVD-k CD-k kínálták magukat. A legnagyobb örömünkre számos látogató keresett meg bennünket, akik vagy a rádióból, vagy az újságból értesültek a rendezvényről. Érdeklődtek a kempingezésről, a különböző kempingekről, programjainkról és Karádiné, Irénke mindenkinek tudott felvilágosítást adni. 
Persze a 60 literes bográcsot is meg kellett tölteni, hiszen tagjaink és vendégeik számítottak a beharangozott füstölt csülkös babgulyásra. Szorgos kezek vágták a hozzávalókat. 5 nagy füstölt csülök, 6 kg disznónyak, 7 kg zöldség, 5 kg bab várta, hogy finom ebédet készítsen belőlük Varga Feri, a szakács. Már az előzetes jelentkezések alapján eldőlt, hogy szép számmal leszünk jelen, 100 főre főztünk. Tisztítottuk a zöldségeket, vágtuk a hús, daraboltuk a csülköt, egész délelőtt rotyogott az ebéd. 
Mindenki élvezte a szép időt. A gyerekek elkészítették a rajzukat a meghirdetett rajzversenyre, játszottak, rohangáltak, a felnőttek pedig üldögéltek, beszélgettek, örültek a találkozásnak. Kora délután a Zengő Autóház Kft. két autóval bemutatót tartott. A Chevrolet Aveo és Lacetti autókat érdeklődve nézték a résztvevők, és a CHEVROLET TOTÓ kitöltésével ajándékokat nyertek. A 13+1 találatot elérő Szilágyi házaspár egy teljes hétvégére megnyert egy tesztautót, aminek nagyon örültek.
Egy órára az ebéd is elkészült. Az illatok már előre jelezték, hogy nem akármilyen finomságban lesz részünk, úgyhogy az ebédre hívó "gong" szavára gyorsan hosszú, tömött sor állt az üst előtt. Ezután egy ideig csend telepedett a Malomvölgyre, nem hallatszott más, csak a kanálcsörgés. Az első falatok után pedig szakács tudományát elismerő, méltató kiáltások harsantak fel. Valószínűleg nem ússza meg, és kinevezzük a Baranyai Camping Club főszakácsának, az ezzel járó kötelezettségekkel együtt. 
Délután megtörtént a rajzverseny eredményhirdetése, a kis művészek boldog mosollyal vették át a rajzért járó csokikat. 
Késő délután pedig szalonnát sütöttünk. Az ebéd még a bendőnkben dagadozott, de a teljesség érzése megkívánta, hogy szalonnasütéssel fejezzük be a napot.
A második alkalommal megrendezett nyílt nap bebizonyította, hogy igény van a rendezvényre. Az érdeklődök közül 10 új tagot tudhatunk soraink között. Ott volt a legidősebb BBC tag Karádi Károly, és ott volt a legfiatalabb is, Kelemen Sándor Máté aki, öt hónapos, és egyenesen Üllőről érkezett a szüleivel. Ugyanúgy, ahogy tavaly, idén is eljöttek a bajai barátaink. Komló sem nagy távolság, ők is ott voltak, a pécsiekről nem is szólva. A rendezvényről készült tudósítást a Pécs TV vasárnap este bemutatta. 

Atomhulladék-temető - Bátaapáti, 2006. Március 23.

Temetőjáráson voltunk. - Na, nem is akármilyenen. Itt még ravatalozó sem volt. Igaz ide nem is fognak senkit sem soha temetni. Ez egészen más! Azért is voltunk kíváncsiak erre.
Történt, hogy a B.C.C. kis csapatával (voltunk úgy 50-en), 2006. március 23-án délelőtt felkerekedtünk és 10:00 órakor találkoztunk Bátaapátiban a leendő atomhulladék-temető bejáratánál. Voltak akik Komlóról, voltak akik Bajáról érkeztek és csatlakoztak hozzánk, akik Pécsről a "Rosinger" kisbusszal jöttünk.
Rövid adminisztráció a létszámról, majd máris az öltözőkben találtuk magunkat. Vetkőztünk, öltöztünk. Cipő le, csizma fel. Talán a cipőt nem is kellett volna levetni, volt ott még annak is hely. Mindenki fehér kezeslábasba, majd a fejére kobakot kapott nehogy beverje a fejét a 3 m magas mennyezetbe. Egyszóval jól festettünk, a fotók bizonyítják!
Boros Antal üzemvezető köszöntött bennünket, és tartott ismertetőt a "bánya" eddigi történetéről, előzményeiről. Közben amerre a szem ellát, mindenhol kőrengeteg, mindaz amit eddig a földből kiszedtek.
Már várt bennünket az "Eszter" lejtősakna bejárata, melyet 2005.február 5-én nyitottak meg.
A föld alatt Plántek István bányamester vette át a csapatot, aki nagy szakértelemmel és lelkesedéssel kalauzolt bennünket. Úgy beszélt a "műről", mintha a sajátja lenne. 
Mindenütt sár, és a talaj nem éppen tűsarkú cipőknek volt kitalálva. Bezsilipeltünk. Előttünk kinyílott, utánunk becsukódott a két hatalmas ajtó. Cca. 3.5 m magas és 5 m széles lejtaknában elindultunk lefele. Zúgtak a ventillátorok vitték a friss és hozták az elhasznált levegőt. Csövek, vezetékek, kábelek mindenütt. Mentünk enyhén lefele a 10 %-os aknában.Közben a zaj miatt vezetőnk hangját nem kímélve magyarázott. Közel fél kilométer után elértük a keresztvágatot, mely összeköti a párhuzamos "Mária"aknával a belső teret.
Kicsivel odább az akna vége, ahol jelenleg is dolgozik a fúrógép, mennek tovább. Hatalmas gépek, az ember csak bámulja, hogy ezekkel milyen fürgén mozognak a föld alatt és egyszerre milyen mennyiségű földet képesek megmozdítani.
Itt fogják elhelyezni a Pakson keletkező hulladékot, melynek sugárvédelméről ilyen mélyen, a gránit-hegy gyomrában találtak legjobb helyet a hozzáértők. A külszínhez képest úgy 50 m mélyen vagyunk. Ez úgy 17 emelet.
A "Mária" lejtakna volt visszafelé az utunk. Igaz most már nem lefele, hanem felfele. Itt már lehetett szuszogni is, hiszen a csizma mérete miatt szinte kettőt kellett lépni, hogy az ember egyet menjen is. Kiértünk. Mentünk több mint egy kilométert. Az élményen túl még egy szó a teljesítményről: nincs még másfél éve, hogy megnyitották ezt a "bányát", és ekkora mennyiséget kiszedtek. És alig láttunk embert. Mindent hatalmas gépekkel, igen kis létszámmal. Gratulálunk.
Utunk Dunaszekcsőre vezetett, ahol az "Aréna" camping és Pazaurek Dezső tulajdonos várt bennünket. Ki halat, ki szamarat evett. Na nem nyersen, hanem vagy lében, vagy sütve. Ettünk, ittunk, majd a házigazda bemutatta birodalmát , megtekinthettük az "állatkertet", a campinget, a Tamagochi temetőt, a vendégszobákat.
Jól éreztük magunkat, tapasztalatban, élményben gazdagabbak lettünk, sőt a barátságok is szorosabbak lettek. 

Aki mindezt megélte és le is írta: Buzády György

Hóvirágtúra - Pécs, 2006. Március 15.

A Baranyai Camping Club tagjai közül 30-an felkerekedtünk, s a jó időjárás reményében március 15-én kiránduláson vettünk részt. A társaság délután 1300-kor találkozott a Mandulás kempinggel szembeni parkolóban. A program a "Hóvirág túra" nevet kapta, bár tudtuk, hogy hóvirágot nem szedhettünk, hiszen védett növény. No de előttünk nincs akadály, a Szilágyi házaspár bemutatott egy szál, a kertjükből szedett hóvirágot, ami átadott a túravezetőnek. A társaság ezek után felkerekedett, s a fehér-piros-fehér jelzésű túra útvonalon elindult a célja felé. A Mandulás,a Szaniszló pihenő, és a Dömörkapu előtt havat taposva sétáltunk a kijelölt úti cél felé. A Vidámparkot elérve kimentünk a hegyterasz keleti oldalához, s ha nem ködös az idő, akkor a Flóra pihenőről gyönyörű látvány, a Keleti-Mecsek tárult volna elénk. De nem szomorkodtunk, néztünk, ameddig a szem ellátott. A szerencsésebbek forró teát, a még szerencsésebbek a bográcsból előkerülő frissen forralt bort ittak, hozzá pedig sajtos és tepertős pogácsát rágcsáltunk. Március 15.-én illő megemlékezni az 1848-as szabadságharcról, ezért egy ifjú "kempingező" elszavalta Petőfi Sándor Csatadal című versét. Ezután megnéztük a sárkányrepülők starthelyét is, ahonnan viccesen több tagunk is a "házisárkányt" eresztette volna szélnek.
A visszaúton a társaság felült, illetve a hideg miatt felállt a Mecseki Kisvasútra, ami kizárólag a mi tagjainknak állt elő. Egyik klubtársunk elirigyelve a bakter szerepét a fejébe nyomta a vasutas sapkát, kezébe kapta a jelzőtáblát, és elindította az utasokat (sic!). A kisvasút, mintha csak tavasz lenne, vidáman dudálva elindult. A rövid túrát befejezvén autóba szálltunk, helyszínt váltottunk, s elvonultunk a Pavlik pincébe. 
A pincében a házigazda finom üdvözlő itallal várt bennünket, ki sherryt, ki pálinkát fogyasztott. Aztán jött a vacsora, a körömpörkölt. Először, mintegy előételként, külön tálon kaptuk a cupákosat, aztán jött a nagyon-nagyon finom pörkölt főtt krumplival, káposztasalátával. A háziak rendkívül szívélyesek voltak, biztatták a társaságot, hogy egyen sokat, és csak szóljunk, ha valamit kérünk még. Hát nem kellett szólni. Csak hozták és hozták a tálakat, szinte még ki sem ürült, újratöltötték. Az itallal szintén ez volt a helyzet; bor, üdítők, ásványvíz. Csak hozták és hozták, mi pedig csak ettünk és ittunk, hogy a végén szuszogni is alig bírtunk (és ez teljesen komoly). Mindenkinek többet kívánt a szeme, mint a szája, de ezt derekasan legyűrtük, és többször merítettünk. A végén csak ültünk jóllakottan, piros arccal, és azt találgattuk, hogy vajon a vacsorától és a bortól, vagy inkább a jó levegőtől piroslunk. Elhatároztuk, hogy a levegő tett jót az arcunknak, és ezt majdnem el is hittük. 
A hangulatot csak emelte a zeneszó. A kéttagú zenekar régi ismerősünk, hiszen több kempingbálban szolgáltatták a talpalávalót, csak akkor négyen voltak. Kellemes örökzöldeket énekeltek, szívesen hallgattuk őket. 
Miután rokkant egyet a vacsora, levonultunk a pincébe, hogy megkóstoljuk a házigazda borait. A borkóstolás után a pincében palackozott bort vásároltunk emlékbe és ajándékba. 
Ezután szót ejtettünk ez elkövetkező két programról, a Bátaapáti kirándulásról, és a malomvölgyi Nyílt napról.
Majd lassan elkövetkezett a búcsú. Nehezen szedelőzködtünk, azért ha lassan is, de sikerült. 
A program hat órás volt, a tagoknak 2.500 Ft-ba került fejenként. Úgy gondolom, nem volt közöttünk olyan, aki megbánta, hogy részt vett rajta. 
Ahogy az lenni szokott, a nap végén most is felharsant a mondat: "Ezt meg kellene ismételni." 

Bálozott a BCC - Pécs, 2006. Február 18.

2006. február 18-án tartottuk a Kempingezők bálját a Delta étteremben. Bár a rendezvény Pécsett volt, az ország számos más városából is jöttek a résztvevők - legnagyobb örömünkre. Az elnök megnyitója után pezsgővel koccintottunk, majd a finom vacsora következett. Az előzetes megrendeléskor négyféle menü közül választhattak a résztvevők.
Aztán következett a tánc. A fergeteges hangulatot a kiváló zenekar és persze a 150 fős jókedvű társaság biztosította. Ropta idős - fiatal, mindenki, hamar meglazultak a férfinyakkendők és lassan lecserélődtek a női magas sarkú báli cipők. Közben lázasan folyt a tombolajegyek vásárlása, mindenki próbálta kiválasztani a tuti nyerőt. Rengeteg tombolanyeremény felajánlás érkezett: színházjegyek, italok, ajándékcsomagok, taxi utalványok, óra, fényképalbum, egynapos wellnes programok, céges reklámanyagok, hasznos kempingfelszerelések, fel sem lehet sorolni, az immár hagyományos báli torták, és a fő attrakció a több mint 50 "beutaló" az ország különböző kempingjeibe és panzióiba. (A tombolanyeremények számát jelzi, hogy a húzás másfél óráig tartott.)
A tombolasorsolás után ismét a táncparketten folytatta a társaság, az elmaradhatatlan "vonatozást" is beleértve. Volt ott, "leguggolni-leguggolni, emeld fel a jobb lábadat, tolatás, hajolj hátra", szóval minden; a "masiniszta és az utasok" alig győzték teljesíteni a rengeteg utasítást. Csupán egyetlen bálozó nem táncolt, de erre megvolt a jó oka, ugyanis gipszelt lábbal, tolókocsiban érkezett. De eljött! Kell ennél többet mondani? 
A bálozók nagy része nem is akart hazamenni, a zenekar búcsúszáma vetett véget az estének, vagy inkább a hajnalnak (?), úgyhogy a társaság lassan, de vidáman, fájó lábakkal búcsúzkodott. 
Egyértelmű, hogy jövőre is bálozunk, már az időpont is megvan...

Megjártuk Mohácsot, megláttuk a "busó"-kat - Mohács, 2006. Január 28.

Történt ez 2006.január 28-án, hogy a Búza téren előállt a Rosinger cég 19 személyes autóbusza, benne ugyanannyi vidámságra, kikapcsolódásra váró kiránduló.
Elindultunk, majd 10-15 perc utazás után egyszer csak megálltunk. Műszaki hiba?! Különleges illatok kezdtek terjedni a kabinban. Kiderült, hogy ez nem a fagyálló szaga, annál inkább a forró, kellemes itóka a forralt bor volt ennek a magyarázata. Jutott is mindenkinek, nem is maradt el a hatása. A hangulat kialakult.
Mohácsra érve, a bezárt kompkikötőhöz érve megcsodálhattuk a legalább 70 %-ig jeges Dunát, irigykedtünk a fürdőző vadkacsákon, és a vízbe csapódó sirályokon. Igaz mi sem fáztunk, mert a még mindig készleten lévő forralt bor segített ebben. Irénke és Icuka ebben remekeltek, ők voltak a szerzők.
Egy helybeli segítségével megtaláltuk a "Busó Múzeumot". Egy hatalma,- talán korábban pajtának használt helyiségben álltak azok a félelmetes figurák, melyektől félelmében még a tél is eliramodik, ezzel szokták február első hétvégén a telet űzni a helybeliek. Földbegyökerezett lábakkal, hajlongva szédületes látványt és élményt nyújtottak. A képeken ez igazolódik.
Rosingerék háza volt a következő állomás. Hangulatos, kis tanya a város déli szélén. Belépéskor mutatta magát a bogrács, amiből halászlé illata csalogatta a vándorokat. A "belépő" sem maradt el. Ennyi elég is a nagyszerű hangulathoz. Beléptünk, az asztalon gondosan előkészített teríték. Koccintottunk.
Közben elkészült a halászlé, melyhez a háziak igazi gyufa tésztát kínáltak, nem is tudtunk ellenállni. Még repetáztunk is. Bent kellemes meleg, kint csikorgó hideg. De még ez sem riasztotta el a "bagósokat", mert bizony a hidegben is szíták.
Baráti beszélgetések, viccek koccintás és az egész többször. Vagyis nagyszerűen éreztük magunkat.
Estre 10 óra lehetett, amikor az autóbusz elindult velünk vissza, ahogyan mentünk úgy jöttünk. Közben már a következő programokról beszélgettünk, remélve, hogy ismét baráti légkör és jókedv vár bennünket. Köszönet a szervező Irénkének, a befogadó Rosingeréknek.

Megélte és lejegyezte: Buzády György

BCC Közgyűlés - 2006. Január 20.

Január 20-án megtartottuk a 2006. évi Közgyűlésünket, melyen 65-en vettek részt. A tagság elfogadta a 2005. évi elnöki beszámolót, a költségvetést és a 2006. évi programtervezetet. Bevezette az 500 Ft-os pártolói klubtagsági díjat, valamint sokan jelentkeztek már az évközbeni programokra, főként a február 18-án megtartandó Kempingbálra.