2007. ÉVI BESZÁMOLÓK

BORTÚRA VILLÁNYKÖVESDEN - 2007. november 17.

Amikor utoljára jártunk Villánykövesden, a házigazdák úgy búcsúztak tőlünk, hogy jöjjünk amikor jól esik. Hát most, előtte és aznap is jól esett, hol jeges eső, hol hó, így aztán november 17-én a klubtagokból, pártoló tagokból és baráti köréből álló 36 fős csapatunk külön busszal elindult Villánykövesd felé.
Célunk ezúttal is az ismert Blum pince volt, ahol már zeneszóval vártak bennünket a házigazdák és régi kedves barát Lőrinc. Az este bőséges és finom vacsorával kezdődött, melyet fehér és vörös borokkal öblítettünk le. Az egyszemélyes „zenekar” igazi „nekünk való” számaira csakhamar elkezdődött a tánc. Lőrinc többfunkciós csodálatos „zenebotja” is előkerült, így a hangulatunk egyre emelkedett.
Eljött az idő a pincelátogatásra, ahol hatféle igen finom bort kóstolgattunk. Közben Lőrinc előadásában megismerhettük a villányi borok történetét. Megállapítottuk, hogy a borkészítésről szóló tudásunk egyenes arányban növekedett a jókedvünkkel, melyet megerősített a borok tisztán tudományos alapon való megismerése, összehasonlítása, kóstolgatása is.
Közben előrelátóan, a pince falába nyomott pénzérmékkel biztosítottunk majdani visszatérésünket. Végre nagy nehezen visszatalálunk asztalainkhoz, és akkor vette kezdetét a fergeteges tánc, mely kitartott az este végéig.
Nótaszóval indultunk hazafelé. Lőrinc barátunk egészen a buszig lekísért bennünket, sőt még oda is felszállt egy búcsúnótára, miszerint: Ma még nem ittunk semmit… Ez persze nem volt igaz, így ezt a hazugságot helyrehoztuk egy vitathatatlanul igazat mondó nótával: Száz forintnak ötven a fele… Így dalolva értünk vissza Pécsre. Jókedvünket még az sem zavarta, hogy volt olyan is, hogy a buszon elől ülők egészen mást énekeltek, mint a hátulsó székeken utazók.
A leszállásnál még megegyeztünk abban, hogy: jövőre ugyanígy, ugyanoda, legalább ugyanennyien…
Hát ez történt klubunk ezévi utolsó rendezvényén, a villányi bortúrán.

Karádi Károlyné

ŐSZ GALAMBOKON - 2007. október 19-23.

Lebonyolódott a Baranyai Camping Club idei utolsó kempingtalálkozója, mely 2007. október 19-23-ig tartott. Talán a várható időjárás bizonytalanította el az embereket, talán a kényelem, talán más, mert nem voltunk sokan, mindössze 10 egységgel, de ez nem szegte kedvünket. Pénteken megérkeztünk, elhelyezkedtünk az idő (még) rendben volt. Sütött a nap, kellemesen lengedezett a szél. Este a kemping bejáratánál lévő étteremben megnyitót tartottunk, melyen részt vett Dr. Réfi Antal, a Castrum Kft. ügyvezetője és Badacsonyi Andrea a kemping vezetője is. A BCC vendégeként mindenki egy pohár italt rendelhetett, majd Nyaka László elnök rövid köszöntője után, Réfi úr rendkívül érdekes gondolatait hallgathattuk meg a kempingezőkről.
Ezután a beszélgetés után a csapat kissé értetlenül tért aludni. Létezhet, hogy csak a kempingező tudja hogy a kempingezés miről szól, a másik oldal nem?!
No de eljött a másnap, és megrázva magunkat eldöntöttük, hogy mindent elkövetünk, hogy jól sikerüljön a találkozónk. Délelőtt fürödtünk, délután pedig közösen elmentünk a Banya borozóba, ide még a látogatóba érkezett Kovács Paliék is velünk tartottak. Odaérkezésünkkor a kandallóban kellemesen duruzsolt a tűz, a megterített asztalokon zsíros kenyér hagymával várt bennünket. Mindenki finom bort rendelt a harapnivaló mellé, jókat nevetgéltünk, beszélgettünk. A borozás mellé játék is dukál, mégpedig a Golyó-ugró játék, mely kicsit hasonlít a dámához, de csak egy kicsit. A játéktábla körbe-körbe ment az asztalon, mindenki megpróbálta a lehető legkevesebb golyót fennhagyni a táblán. A nagy igyekezet meghozta a sikert, egyre többet vettünk le, így egyre kevesebb maradt fenn. A két legjobb eredményként egy illetve három fennmaradt golyót könyvelhettünk el. Jókedvűen indultunk vissza a kempingbe. Útközben egy helyi borosgazda megállított bennünket, és örömmel invitált be a pincéjébe, hogy kóstoljuk meg a borát, de még a fiáét is. Mi pedig eleget téve a meghívásnak megkóstoltuk a borokat. Jól elbeszélgettünk az élet dolgairól, majd elbúcsúztunk és indultunk tovább.
Vasárnap egy új nap kezdődött új tervekkel, úgyhogy délelőtt néhányan elindultunk, hogy a tervek valósággá váljanak. Az úti cél Nagykanizsa volt hús beszerzése céljából, a terv maga pedig a kocsonya volt. Vettünk mindenféle finomságot, ami a kocsonyába kell, és nekiláttunk a munkának. A Pojányi és Farkas házaspár szorgalmasan tisztították a húsokat, szinte steril lett a sok láb, csülök, farok, bőr, orr, köröm, műteni lehetett volna őket. Ezek után, ahogy az lenni szokott, elkezdődött a tapasztalatcsere, hogy ki hogyan szokta készíteni, mit tesz bele, mit nem tesz bele, mennyit tesz bele. Annak ellenére, hogy a kocsonya a szabadban főtt, bográcsban, meglepően hamar, két és fél óra alatt készen lett. Amíg főtt, beszélgettünk, nevetgéltünk, mert persze -nagyon helyesen!- mindenki meglátogatta a bográcsot. Az elkészült kocsonyát műanyagtányérokba mertük, a benne főtt zöldségeket, pedig felajánlottuk többek között a Deverdics Józsinak, aki nem szereti a kocsonyát. Bizony, ilyen ember is létezik! Mivel a hűvös idő nem tette lehetővé, hogy összetolt asztaloknál együtt fogyasszuk el, este mindenki választott kinek melyik tetszett, hogy akár vacsorára, akár reggelire megegye. De a napnak még nem volt vége, nyolc óra körül a kemping társalgójában gyülekeztünk, hogy ismét játszunk egyet. Logó felismerő versenyt rendeztünk a hirtelenjében megalakult csapatoknak. A falra kivetítettünk 80 logót, melyet szinte minden nap látunk a televízióban, újságokban, termékeken, ezeket kellet felismerni. Minden csapatnak négyesével kellett felismerni a felirat nélküli logókat, ezután jött a rablás, a másik csapat fel nem ismert logóját is meg lehetett nevezni. Játszani csak komolyan lehet, ennek megfelelő volt az igyekezet is, hogy a három csapat a lehető legtöbb pontot szerezze.
A hétfő gyorsan elszállt, fürödtünk, beszélgettünk. Sajnos az idő ekkor már elromlott, de ez természetesen nem akadályozott meg bennünket a délutáni programban, melynek helyszíne ismét a kemping társalgója volt. Magyarországon a kevésbé ismert, és a még kevésbe ünnepelt Halloween, a mindenszentek előestéje. Erre készültünk, töklámpást faragtunk. A program hat órakor kezdődött a Halloween lufikkal és képekkel feldíszített helyiségben. A tököket, melyeket faragtunk, a Tumpek házaspár szerezte és hozta el a találkozóra. Késekkel, kanalakkal felszerelkezve érkezett a csapat a társalgóba, de a székesfehérvári Németh Karcsiék különböző kiegészítőket is hoztak otthonról, hogy minél díszesebb legyen a töklámpás. Miután mindenki kiválasztotta a neki tetsző alapanyagot, kezdetét vette a munka. Milyen is legyen? Hol vágjuk ki a tököt? Mosolyogjon? Vagy inkább ijesztő legyen? Milyen legyen a szeme: háromszög vagy ovális? És az orra? Mind-mind nagyon fontos kérdés egy töklámpás készítésénél. Nagy nevetések közepette óriási igyekezettel faragtuk a tököket, miközben meghallgattuk az ünnep eredetét és jelentését. Az elkészült művekbe végül égő teamécsest tettünk, így fokozva a hatást. Gyönyörű alkotások születtek, nem volt köztük két egyforma, mindegyik jól sikerült. De volt köztük egy, amely különösen kedves lett a társaságnak. A boglári Vargha Laci faragta töklámpáson nem volt száj, sem szem, de még orr sem. A kivágott rész ezt formázta: BCC. Örömmel nézegettük és közben én személy szerint arra gondoltam, hogy talán ez is igazi szeretetet tükröz a klub iránt. Ahogy nyáron a Pojányi Inciék az üvegfestésnél egy hajó vitorlásán örökítették meg a BCC három betűjét, most a Laciék egy töklámpáson. Mindkettő kreatív munka, és mindkettőjük fontosnak tartotta ezt a három betűt. Jó nézni, és érezni.
Kedden egész álló nap esett az eső, mindenki esőben, vizesen bontott. A pakolás már délelőtt elkezdődött, hiszen otthon még mindent ki kellett teríteni, hogy száradjon a holmi, kora délután mindenki elhagyta a kempinget.
A találkozón jól éreztük magunkat, volt időnk egymással törődni, és még a 2008. év tervezgetése is belefért. Ugye tudjátok mit jelent ez? Hát persze, hogy jövőre is kempingezni fogunk! 

Nyakáné, Ildikó

Borúton a Baranyai Camping Club - 2007. október 6.

Magyarország legjobb vörösborai Villányban születnek. Ennek egyik oka, hogy a város déli lejtőinek éghajlati és talaj adottságai egyedülállóan kedvező feltételeket biztosítanak a magas színvonalú szőlőtermeléshez, a másik pedig a méltán híres pincészetek sora. 
Villány 1997-ben kapta meg egy nemzetközi zsűritől a "Szőlő és bor városa" címet. 
2007. október 6-án délután a BCC elindult, hogy részt vegyen a kétévente esedékes Villányi Vörösbor fesztivál programjain. 
Szombat délután érkeztünk, pont a szüreti felvonulásra. A felvonuláson különböző borvidékek képviseltették magukat, népviseletbe öltözötten, zeneszóra vonultak végig az utcákon. 
Az események három helyszínen zajlottak. Az egyik helyszín a Borudvar volt, ahol híres pincészetek kínálták boraikat: Bock pince, Csányi, Bella és Tiffán pincészetek borai között lehetett válogatni. A rendezvény színvonalát jelzi, hogy a bort csak üvegpoharakban lehetett kóstolni, melyeket a pavilonoknál lehetett megvásárolni 400 Ft/db egységáron, aztán ez a pohár elkísérte gazdáját a további borkóstolásokhoz is. Szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy az emberek kezükben az egyforma poharakkal sétáltak végig a rendezvény helyszínein. Óriási volt a tömeg, de mindenki nagyon kulturáltan viselkedett, az emberek egymásra mosolyogtak, szóba elegyedtek, idegenek ültek egy asztalnál. 
A másik helyszín a Diófás-tér volt. Itt is voltak pavilonok, ahol bort lehetett kóstolni, sörpadok, ahol megpihenhetett az ember és programok, melyek a látogatókat szórakoztatták. A Diófás téren a Maul, Günczer, Keller, Mayer és Szende pincészetek kínálták boraikat.
A harmadik helyszín az Eislingen- tér volt, az itt felállított rendezvénysátorban egész nap zenekarok, tánccsoportok és kórusok léptek fel. 
Villányban akkor is élénk az élet, amikor nincs fesztivál. Erről azok a pincék gondoskodnak, amelyek végig a pincesoron nyitott ajtóval várják a betérőket. Természetesen most is nyitva voltak, mi is betértünk jó néhányba, kóstolgattuk a boraikat nyugodtan mondhatni borkülönlegességeiket. A villányi vörösborok három csoportba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a villányi hagyományos vörösborok (Portugieser korábban Kékoportó, Kadarka Kékfrankos), a második csoportba a nemzetközi fajták tartoznak (Cabarnet sauvignon, Cabarnet franc, a Merlot, a Pinot noir) a harmadik csoportba a házasított Cuvée borok tartoznak. Igyekeztünk minél több fajtát megkóstolni és közben sajttal tettük még élvezetesebbé az ízeket. Ittunk portugiesert, kékfrankost, barriquet, mandulával ízesített bort, olasz rizlinget és rosét is. És még ki tudja milyeneket, de az biztos, hogy finomak voltak. A sok finom bor mellé étel is dukált, langallóval más néven kenyérlángossal enyhítettük éhünket. Szóval adtunk a kulminális élvezeteknek.
Mindeközben a színpadokon változatos programok zajlottak, mindenki talált kedvére valót. 
A napot utcabál és tűzijáték zárta, mi pedig a bortól és a fesztiválhangulattól "megrészegülten" indultunk hazafelé. 

Nyakáné, Ildikó

Zárótalálkozó Csokonyavisontán - 2007. szeptember 21-23.

Szeptember negyedik hétvégéjén igazán kegyes volt az időjárás a Baranyai Camping Club kempingezőihez, gyönyörű napsütés, és hűvös éjszakák váltották egymást Csokonyavisontán. 
Pénteken érkezett a csapat, az üdvözlések után mindenki megpróbálta megtalálni a megfelelő helyet, ahol leállíthatja lakókocsiját. Így szeptember végén, mikor "még nyílnak a völgyben a kerti virágok", mindenki szeretné kiélvezni az utolsó napsütéses órákat, úgyhogy nagy körültekintéssel döntött a helyválasztás ügyében. Ahogy az lenni szokott, a férjek és feleségek érvekkel próbáltak érvényt szerezni saját igazuknak, de végül mindenütt megszületett a DÖNTÉS. 
A nap duplán is fürdőzéssel telt: napfürdőzéssel és a medencében történő fürdőzéssel. Este pedig lágy gitárszó hangzott fel az éjszakában. Egy kis csapat halkan énekelt a gitárkíséret mellett, a környék pedig csendben hallgatta az éji zenét. A csendes dallamok, a holdfény, csillagok igazán különös hangulatot varázsoltak. 
Másnap délelőtt néhányan elmentek a nagyatádi vásárba körülnézni, vásárolgatni, hiszen olyan nincs, hogy valamit ne vegyünk a lakókocsiba a rengeteg holmi mellé, a többiek pedig élték a kempingezők mindennapi megszokott életét: főztek, olvastak, beszélgettek, sétáltak, fürödtek, aludtak, emlékeztek, tervezgettek. Vagy éppen viccelődtek: számon kérték azt a BCC-s pálinkás ajándékot, ami nincs is! A Pojányi - Farkas család kiválasztott egy gyönyörű üveget és ráragasztott egy gyönyörű BCC-s matricát és pálinkát töltött bele, amivel megkínálták az arra járókat. Revánsot véve az eddigi ugratásokért, amin keresztül mentek a balatonszemesi találkozón, felbiztatták az ifjabbik Müller házaspárt, hogy szóljanak, hogy ők is igény tartanak a BCC-s pálinkára. Hát ők szóltak! Naivul azt gondolván, hogy a Müller család az ugratás alanya, benne voltunk a buliban, ment a kontrázás. Elmondtuk nekik, hogy sajnos csak azoknak tudtunk adni, akik ott voltak a találkozón. De hát ők is ott voltak. Igen, de szerdán nem voltak ott, és ez volt a napja a pálinkaosztásnak. Szó szót követett, mígnem a Müller Ildi (látszólag) annyira zokon vette a dolgot, hogy meg kellett neki mondani, hogy be ne dőljenek, ez az egész csak vicc, senki sem kapott pálinkát, hogyan hagynánk ki pont őket. Amikor mind a hat emberből kitört a nevetés, akkor jöttünk rá, hogy igaziból ki is az ugratás célpontja. Most aztán gondolkozhatunk: egyrészt azon, hogyan is bosszuljuk meg a történteket, másrészt nem is rossz ötlet! Nem kellene egy BCC-s pálinkás üveget tele pálesszal a "forgalomba dobni"? Kihevervén a "megrázkódtatást" nekiláttunk az esti program lebonyolításának. Bográcsban forralt bort készítettünk, és hozzá a Rózsa lángost sütött. Mindenkinek. 40 darabot. Tejfölöset. Sajtosat. Fokhagymásat. Mindenkinek. A kempingben. Keverte. Dagasztotta. Sütötte. Mi pedig csak faltuk, közben az elismerés moraja hallatszott mindenhonnan. Nem volt elég a tapsvihar, amit kapott, bezsebelhette az egyéni elismeréseket, puszikat is, igaz megérdemelten. Többen úgy éreztük, hogy személyesen is közölnünk kell, hogy "ez egyszerűen isteni". Miközben kóstolgattuk a forralt bort, égtek gyertyák, ettük a lángost, ismét megszólalt a gitár. Farkas Rudi pengetett, és a közismert dalok éneklésébe egyre többen kapcsolódtak be. Ki hangosan, ki halkan, ki távol, ki közel. A Szommer Vera, Brückner Irénke és Wéber Margit stabil vokált alkotva végig énekelt, el nem mozdultak volna a helyükről egy lépést sem. Sem előre sem hátra. Csak álltak és énekeltek. A csapat sokáig énekelt, beszélgetett. Sőt még annál is tovább.
Vasárnap hát igen. Vasárnap felkeltünk, és sajnálkozva gondoltunk arra, hogy este már megyünk haza, nagyon rövid a hétvége. Úgyhogy gyorsan kihasználtuk az időt és elkezdtük élni a kempingesek mindennapi életét: koccintottunk, reggeliztünk, főztünk, olvastunk, fürödtünk és így tovább és így tovább. Persze belefért az is, hogy az újonnan megalakult kemping klubbal való együttműködésünkről beszéljünk, hogy tervezgessük a októberi találkozót, hogy felelevenítsük a nyári emlékeinket (különös tekintettel a badacsonyi bortúrára), hogy gondolkodjunk a jövő évi programokról. 
Aztán eljött a délután és ezzel a búcsú pillanata is. Elindultunk.
De nincs vége: mégegyszer "kempingtalálkozunk": Galambokon október 19-23-ig. Gyertek minél többen. Majd ott is gondoskodunk arról, hogy jól érezzük magunkat. Ahogy mindig, mindenhol. 

Nyakáné, Ildikó

II. BALATONI TALÁLKOZÓ BALATONSZEMESEN - 2007. augusztus 10-20.

2007. augusztus 10-20-ig kempingtalálkozót szerveztünk a balatonszemesi Vadvirág Kempingben. A találkozón résztvevő BCC tagok 30% kedvezményt kaptak az árakból, így két fő lakókocsival, árammal és idegenforgalmi adóval 3.106 Ft-ot fizetett naponta ami a többi kemping áraihoz viszonyítva eléggé baráti. A rendezvényen 39 egység települt le. A részvevők a tíz nap alatt húsz programon vehettek részt.
Szombaton délelőtt Kovács Pali vezényletével petanque versenyen bizonyíthatták tudásukat a résztvevők. Dobált kicsi és nagy, öreg és fiatal. Délután zsíros kenyér partyhoz készült a társaság. Együtt kentünk a kenyereket, vágtuk a hagymát, szórtuk a pirospaprikát, és persze közben dőlt a szöveg. Összetoltunk néhány asztalt, rápakoltuk a zsíros deszkákat, és vártuk, hogy neki eshessünk. Szerencsére az elnök megnyitója rövid volt, így nem kellett sokáig türtőztetni magunkat. A zsíros kenyér után Bartos Zsuzsi meglepetés-sütivel kedveskedett a tagoknak (igaz, nem is volt más választása, mert kiszekíroztuk a volna a világból, ha nem kóstoltatja meg velünk a remekművet, amiről annyit mesélt ). Utána sem széledt szét a társaság, játszottunk. Először a "Hogyan terjed?" című játékkal szórakoztattuk magunkat: az első játékos súgott egy mondatot a szomszédja fülébe, és az utolsó játékos hangosan kimondta, hogy ő mit hallott. Érdekes mondatok születtek, ami nagyjából köszönő viszonyban sem volt a kezdő mondattal. Utána Activityztünk, majd sötétedés után filmvetítést nézhettek a gyerekek. 
Vasárnap üvegfestés volt a program, melyet Pojányi Inci vezényelt le. Eredetileg gyerekeknek terveztük a programot, de a felnőttek is kedvet kaptak, örömmel festegették az előrajzolt motívumokat. Szebbnél szebb alkotások születtek: rózsa, törpe, halacska, gomba, világítótorony, fóka, virág, bohóc megannyi színes kép. 
Hétfőre is adott munkát az üvegfestés, hiszen az elkészített képeket be is kellett keretezni. A képek színvilágához illeszkedő papírkeretekkel nagyon vidám hangulatot teremtenek az alkotások. 
Kedden a Baranyai Camping Club kibérelte a kempingben lévő minigolf pályát, és elindult a megmérettetés. A 18 akadályból álló pályát nem volt könnyű teljesíteni, de összeszedtük magunkat és megpróbáltuk. Volt egy különleges drukkerunk is Kelemen Sanyika, aki a 21 hónaposok optimizmusával az "odabele" biztatással segítette a versenyzők munkáját. Akit megtisztelt ezzel a mondatával nagyjából bele is talált a lyukba, úgyhogy Sanyika kabalaszámba ment. A golfot délután kipihentük, este pedig bicajra pattantunk és bebicikliztünk Balatonlellére, a Szent István térre, ahol a Lengyeltóti Brass Band koncertjét hallgatuk és néztük. A hazafelé az út kalandosra sikeredett, ugyanis nem volt közvilágítás az úton, így csak a biciklilámpák fényét használhattuk a tájékozódásra, már akinek volt. Mindenesetre szerencsésen visszaérkeztünk a 8 km-es túráról.
Szerdán délelőtt a Latinovits Zoltán Múzeumot látogattuk meg Balatonszemesen. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyagából rendezett tárlaton a színészkirály életének kiemelkedő állomásairól láthatunk pillanatokat fotók, írások és egyéb dokumentumok segítségével. A belépőjegyek költségét a BCC átvállalta.
Este "Hol járunk?" címmel kvízjátékot hirdettünk, melyet Buzády Gyuri vezetett le. Csapatokat alkottunk, és együttes erővel próbáltuk kitalálni a kivetített képekről, hogy melyik várost, tájat ábrázolja. Aki a leggyorsabban ismerte fel, azé lett a pont. Voltak nehezebbek és voltak könnyebbek, lázas verseny folyt a pontokért, mindenkit elkapott a játék heve. 
Csütörtökön a Balatoni Hajózási Zrt. menetrend szerinti járatával indultunk Badacsonyba bortúrára. A menetjegyek árának 50%-t a Baranyai Camping Club fizette előzetes jelentkezés alapján, a zökkenőmentes indulás érdekében előző nap elővételben megvásároltuk a menettérti jegyeket. A hajó 9 órakor indult a balatonszemesi hajóállomásról. A társaság zöme autóval ment a kikötőhöz, de akadtak bátrak, akik gyalog vágtak neki a közel 3 km-es távnak, szerencsére mindenki odaért időben. Két órás hajózás után kötöttünk ki Badacsonyban, ahol szétoszlott a társaság. Voltak akik felmentek a Kisfaludy Emlékházhoz, voltak akiknek sikerült felülni a városnéző „kisvonatra”, voltak akik a badacsonyi strandon is megmártóztak a Balatonban, de volt egy csoport, akiknek semmi sem sikerült. 12-kor leültünk az ALAPOZÓ-FALATOZÓ elé és 15-kor álltunk fel. Kóstolgattuk a borokat, ha azt egyáltalán kóstolásnak lehet nevezni, nevettünk, hangoskodtunk, elfogadtuk a grátisz krumplis szirmokat és ropikat, mindezekről kompromittáló videókat és fotókat készítettünk, fegyelmit terveztünk a Kelemen Sanyi ellen, mert minden tiltakozásunk ellenére csak hozta, hozta és hozta a borokat, miközben ő persze fröccsöt ivott, a tiszta bor helyett. Jókedvünktől zengett a környék. Szerettünk volna mi is felülni a kisvonatra, de valahogy mindig csak elmenni láttuk…. Komoly lelkiismeret furdalásunk támadt emiatt, amin újabb korty borokkal segítettünk. Közben lángost, halat ettünk, kávét ittunk, de a fő attrakció a bor volt. Urbach Pattynak megmondtuk hol tartjuk a csoportos hajójegyet, és megbíztuk azzal a feladattal, hogy maradjon teljesen józan, hogy el tudja cipelni a társaságot a hajóra. Na erre azért nem volt szükség szerencsére. 1 5-kor felkerekedtünk és minden probléma nélkül elindultunk a hajóállomásra. Két óra hajózás (közben megsegítve a Badacsonyból hozott borral) után visszaértünk Szemesre, ahol Kovács Gábor az utasok nagy derültségére a nagyoknak kijáró táblával várta hozzátartozóit "KOVÁCSÉK (BCC)" felirattal. Meg is találták egymást! Visszafelé a bátor gyaloglók is "potyautasként" autóval jöttek a kempingbe. Ahogy visszaértünk, azonnal fürdőruhára váltottunk és irány a Balaton. Oszlopszerű alakzatban vonultunk a sekély vízben, hogy hűsítést találjunk a forró nap után. Ezen a napon hamar elcsendesedett a tábor.
Pénteken ismét kerékpárra ült a társaság, és eltekert Balatonboglárra a Várdombon lévő Gömb kilátóhoz. Aki kényelmesebben akart utazni, az autóba ült és ott várt bennünket. A 18 km-es távot a legfiatalabb résztvevő Balika Matyi is és a legidősebb résztvevő Balika Pista is gond nélkül letekerte. 
Délután aszfaltrajzverseny volt a gyerekeknek, melyet Paksi Hajni "felügyelt", este pedig a közben viharossá vált szélben próbáltunk játszani a kivetítő segítségével. A műveltségi társasjáték neve TRIVIAL PURSUIT, különböző témakörökben kellett helyes válaszokat adni. Ismét csoportok alakultak, és közös erővel válaszoltak a feltett kérdésekre. Sajnos az időjárás nem engedte befejezni ezt a programot, de majd még egyszer talán sort kerítünk rá.
A találkozó ideje alatt a gyerekek keresztrejtvényt, felnőttek pedig a Balatonhoz kapcsolódó totót oldhattak meg,
A gyerekek számára volt még egy érdekes feladat Bodnár Kati jóvoltából. A D.A.D.A. Magyar Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programjában szereplő feladatsorban adhattak számot a tudásukról értékes ajándékokért. (az elnevezés a Dohányzás Alkohol Drog AIDS szavak kezdőbetűiből alkotott mozaikszó.) Szombaton délelőtt kerékpáros ügyességi verseny volt, kiépített pályán kellett feladatokat teljesíteni a versenyzőknek időre, hibapont nélkül. Délután pedig elindult a nagy csülökfőző verseny. A húst a BCC vásárolta meg, és adta ki a csoportok mesterszakácsainak, fejenként 50 dkg csülökkel számolva. Délután kettőkor indult a verseny. Odapakoltuk a háromlábakat, bográcsokat, fűszereket, hozzávalókat és kezdődhetett a verseny. 13 bográcsban főtt a pörkölt 13 féle módon. A versenyszabályai szerint bármit fel lehetett használni, hogy ízletesebbé tegyék a szakácsok a csülökpörköltet, és ezzel éltek is. A legkülönbözőbb módokon dúsították, ízesítették a remekműveket. Öt órakor zártuk a versenyt, jöhetett a zsűri. A csoportok sorszámot kaptak, és az ezzel ellátott eldobható műanyagtányérokba merték kóstolót. A zsűri öt főből állt. Pártatlanságuk biztosított volt, hiszen két német kempingező, két Zamárdiból érkező, és egy látogatóba érkező BCC tagból állt. Nem volt könnyű dolog a döntés, viszonylag nehezen is született meg, de végül eldöntötték, és feladatuknak megfelelően kihirdették az első három helyezettet. Időközben az asztalok, székek, tányérok és a térre kerültek, és átadhattuk magunkat az élvezeteknek. Vacsora után következett a találkozó értékelése, a versenyek eredményhirdetése, oklevelek átadása, majd a tombolasorsolás. 
Ezen a hétvégén 17-20-ig XXXI. Balatonboglári Szüreti Fesztivál zajlott melynek rendezvényeire esténként átlátogattunk és Neoton, Republic, Irigy Hónaljmirigy, Demjén koncerteket néztünk. 
Vasárnapra nem szerveztünk programot. Erre napra a Szüreti Fesztivál rendezvényeit ajánlottuk, különös tekintettel a 22 órakor kezdődő lézershowra és tűzijátékra.
Hétfőn az időjárás kegyeibe fogadta a táborbontókat, mindenki szárazban bonthatott, pakolhatott, délután 3 4-kor az utolsó BCC-s egység is elhagyta a kempinget. 

Nyakáné, Ildikó

Nyári Találkozó Dávodon, 2007. Július 13 - 15.

2007. július 13-15-ig Dávodon gyűlt össze egy kis csapat, hogy júliusban is találkozzon, pihenjen egyet.
A gyönyörűen felújított kempingben az első vendégek közé tartoztunk. A gyönyörű vizesblokk és a szép strand szemet gyönyörködtető volt. A tágas főző- és mosogató helyiségben fémből készült modern asztalok, és székek várták a vendégeket. A vizesblokkban 10 WC és 2 kézmosó, illetve 3 zuhanyzó és 10 mosdó található, melyek patyolat tiszták voltak. A személyzet kifogástalan udvariassággal és rugalmasan kezelte a kempingezőket. A kemping csendes, gyönyörű parkjának csendjét, csak a Baranyai Camping Club tagjainak nevetése törte meg. 
15 egység jött el, és ahogy az lenni szokott, vendégek is érkeztek szép számmal. Most is voltak szerencsések, akik előbb érkeztek, és voltak, akik tovább maradtak, hiszen a kedvezmény a találkozó előtt és után is érvényes volt.
Pénteken strandoltunk, a termálvíz hőfoka pont megfelelő volt, aki pedig hűsíteni kívánta magát, felfrissülhetett az úszómedencében. Este kivetítőn fényképeket nézegettünk: bekötötték a Farkas Janiék nagyobbik fiának a fejét, mi pedig örömmel nézegettük a kivetítőn az esküvő képeit. Utána az 1999-ben és 2000-ben Dávod-Püspökpusztán megrendezett találkozó fényképeit nézetük meg. Mosolyogva emlékeztünk, néztük, hogy mennyit változtunk, rácsodálkoztunk, hogy a gyerekeink felnőttek, mintha nem ez volna az élet rendje.
A szombati nap a strandolásé és a vendégfogadásé volt. Este néhányan felkerekedtünk és elmentünk Bajára a XIII. Halfőző Népünnepélyre. Az asztalok elborították a várost ismét, amerre léptünk terített asztalok mellett ették a halászlét az emberek. Idegenvezetőink is akadtak a Rapcsák házaspárt személyében, akik bajaiak, tőlük mindent részletet megtudhattunk a rendezvényről. A színpadokon műsor volt, neves együttesek, énekesek szórakoztatták a népet, a Petőfi szigeten felállított sátrak alatt, pedig minden elképzelhető dolgot meg lehetett vásárolni. Lehetett halászlét is kapni, a Vén Diófa vendéglő települt ki, 1.200 Ft-ért árult egy adagot tésztával, persze ettünk. Éjfélkor a szokásos tűzijátékban gyönyörködhettünk, mely fél órás volt. A Szentháromság téren egy talpalatnyi hely nem akadt, és az is csoda, hogy a Petőfi-híd kibírta az embertömeget; mindenki az eget bámulta és az elragadtatás moraja hallatszott mindenfelől. A tűzijáték végén nem volt egyszerű kikeveredni a tömegből, de sikerült. Igyekeztünk vissza a kempingbe, hátha ébren találunk még valakit, de a jó levegő és a víz megtette hatását, aludt a tábor. 
Vasárnap jókedvűen ébredtünk, beszélgettünk, viccelődtünk, fürödtünk, majd tábort bontottunk és hazajöttünk. 
Összegezve: jól éreztük magunkat!
Legközelebb Balatonszemesen találkozunk augusztus 10-én, ahol a terveink szerint aktív pihenés vár a csapatra. 

Nyakáné, Ildikó

Pünkösdi Találkozó Csokonyavisontán, 2007. Május 25 - 28.

Dávod helyett Csokonyavisontán töltöttük a Pünkösdi ünnepeket. A rendezvény sok szabadidőt hagyott a résztvevőknek, csak esténként voltak közös programok, de természetesen ezek fakultatívak voltak.
Jól éreztük magunkat; sokat beszélgettünk, fürödtünk a régi és újonnan átadott medencékben, élveztük az ingyenes csúszdahasználatot, sakkoztunk a strand szabadtéri sakkpályáján, bográcsoztunk, roston sütöttünk. Szombat estére zsíros kenyér partit terveztünk, de estefelé elkezdett esni az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnapra halasztjuk. Mire mindenki szépen megvacsorázott, az eső is elállt. Ennek örömére a flaszteren bulit rögtönzött a társaság egy része, a vizes betonon mezítláb táncolt az Árpádfalvi - Kerner - Nagy - Peltz - Galambos család. Az Activity este fél kilenckor kezdődött, a rajzolást és mutogatást kiegészítettük a mondd el feladattal is. Okulva a nagyatádi játékból - amikor is túl könnyűek voltak a feladványok -, egy kicsit nehezítettünk rajta. Úgyhogy mutogattunk, rajzoltunk és beszéltünk, és persze nevettünk (ami nagyon fontos!). Nyaka Andris és a Galambos Józsi vitték a prímet, nem volt számukra lehetetlen, sokszor kitalálták a feladványt.
Vasárnap napközben megismételtük a szombatit: Jól éreztük magunkat; sokat beszélgettünk, fürödtünk a régi és újonnan átadott medencékben, élveztük az ingyenes csúszdahasználatot, sakkoztunk a strand szabadtéri sakkpályáján, bográcsoztunk, roston sütöttünk. Estefelé amikor készülődtünk a zsíros deszkák elkészítéséhez, megint rákezdett az eső, de most nem adtuk fel. A kenyereket, zsírt és hagymát kétfelé osztottuk, megkentük, megszórtuk, felvágtuk, aztán egy helyre cipeltük, és ott lakmározott jóízűen a társaság. Az eső a világon senkit nem zavart, egy jó kempinges mindenre fel van készülve: ki esernyővel, ki csizmában, ki esőkabátban érkezett és faltuk a pirospaprikával megszórt zsíros deszkát hagymával. 
A találkozón 25 egységgel vettünk részt (dicséret a sátrasoknak, akik állták az eső rohamát, szerencsére senki sem ázott be), tömérdek vendéget hívtunk, kevés olyan család volt, ahova nem jöttek barátok, rokonok. Talán azért van ez így, mert annyira szeretünk kempingezni, annyira szeretjük ezt az életformát, hogy azt szeretnénk, ha mások is részesei lehetnének. Valószínűleg igazunk is van ebben, hiszen mindig örömmel jönnek a látogatók, és minden alkalommal jól érzik magunkat, aminek természetesen hangot is adnak.

Nyitótalálkozó Nagyatádon, 2007. Április 27 - Május 1. A Baranyai Camping Club a második kempingtalálkozóját rendezte idén, de ahogy az lenni szokott a május elejei rendezvényt Nyitótalálkozónak nevezzük. Az idő remek volt, a nap sütött, a szél lengedezett, a hőmérséklet pont megfelelő volt. Péntektől gyülekezett a csapat, s bár csak két hét telt el az utolsó rendezvényünk óta ahol találkoztunk, úgy örültünk egymásnak, minta évek óta nem találkoztunk volna.

A programokat úgy állítottuk össze, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót, de fontosnak tartjuk azt is, hogy egymással tudjunk foglalkozni. A péntek a bejelentkezéssel, letelepedéssel, fürdéssel telt. A csapatnak Kálmán Józsi állított össze egy autós totót, melyben KRESZ és műszaki kérdések szerepeltek. Nem kevés fejtörést okozott a megfejtése, az egész találkozó ideje alatt folyt a totóban feltett kérdések megbeszélése. Ki így, ki úgy tudta a helyes választ, de hétfőig várnunk kellett arra, hogy Józsi ismertesse a helyes válaszokat. Igaz, miután leadtuk a totót, és kijavította, a hibás kérdésekre, mint egy jó tanár bácsi rákérdezett, hiszen valóban fontos, hogy ezekben (is) a kérdésekben tájékozottak legyenek a "sofőrök". Szombaton ellátogattuk a nagyatádi vásárba, ahol - mint minden évben -, idén is vettünk egy-két nélkülözhetetlennek tűnő dolgot a lakókocsiba, sátorba. Este összegyűltünk és Kovács Pali alelnök megnyitotta a találkozót. Köszöntötte a résztvevőket, ismertette a találkozó programjait, felelevenítette az elmúlt nagyatádi éveket. A rövid megnyitó után a csapat activity keretében mutathatta be ügyességét, kreativitását. A szabályokat kicsit megváltoztattuk, hogy mindenki részese lehessen a játéknak: az a játékos, aki kitalálta a feladványt, az egész csapatnak mutogathatott, rajzolhatott. Nagy nevetések közepette zajlott a vetélkedő, a Szappanos család szinte állandó szereplője lett a játéknak, szülők-gyerekek egyaránt jól szerepeltek. A családfő szerényen megjegyezte, hogy azért ilyen jók, mert ő a menedzserük, így aztán rajta is maradt a Menedzser úr titulus. A játék olyan jól sikerült, hogy a rögtönzött eredményhirdetés után sem széledt szét a társaság, utána még versenyen kívül játszottunk. Vasárnap délelőtt végre sort kerítettünk az évek óta halogatott kirándulásra, elindultunk Lábodra a Vidraparkba. A konvoj délelőtt 10 órakor indult a kemping bejárata elől a 9 km-re lévő természetvédelmi parkba, ahonnan csak kora délután értünk vissza. Erre a találkozóra nem terveztünk közös vacsorát, mégis úgy alakult, hogy sort kerítettünk rá. A kemping vezetőjére hárult a főzés feladata, de természetesen segítő kezek szorgoskodtak mellette. A vacsora után ismét a játéké, volt a főszerep. Ezen az estén csapatmunka volt szükségeltetett. 5 csapat próbálta kitalálni 30 híres magyar arcképét. A feladat nem volt egyszerű, a nevek közismertek ugyan, de a hozzá tartozó kép felismerése már nem volt könnyű feladat. Bár a "VENDÉGEK" csapata is jól szerepelt, a Pojányi féle "ZÖM" nevű csapatból lett "ZÜM-ZÜM" csapat vitte a prímet. A kvíz után következett a májusfaállítás, amit a hagyományok szerint május elsején kellett volna állítani a legényeknek titokban az eladó lányoknak. Hát a BCC-nél másképpen alakult. Nálunk 29-án állították a májusfát, meglett férfiak, nagy hangzavar közepette, eladó lányok híján a felségeknek. Nem volt egyszerű a feladat. Az előre kivágott fát markos férfiak vették vállukra és hozták a vizesblokk előtti területre. Kék, piros és sárga szalagokat kötözték a fára, mellé pedig - ahogy az dukál-, italokat. Nem kevés idő telt el, amíg a gödröt kiásták. Ásta azt mindenki: öreg, fiatal, gyerek, rokkantnyugdíjas, német vendég, magyar vendég nagy ugratások közepette. A nők némi itallal és rágcsálnivalóval biztattatták a dolgozó férfiembereket. Hogy az ásás közben a fát tartó férfiak se unatkozzanak, néhányszor 10-20 centimétert egy előrébb, egy kicsit hátrább, egy kicsit balra, egy kicsit jobbra kellett igazítaniuk, de csak egy idő múlva vették észre, hogy ugratták őket. Persze nevettek ők is. Végül a fa állt. A csapat pedig alatta. Nem akaródzott szétszéledni.
A hétfő délelőtt a gyerekeké volt, Rókavadászat várt rájuk. A Paksi család 100 papírból kivágott rókát rejtett el a kemping területén, amit a gyerekeknek kellett megtalálni. Egy óra állt rendelkezésükre, hatalmas lelkesedéssel keresgélték őket. A kempingesek jó emberek, a gyerekek is. Kimondhatatlan érzés volt látni, hogy a nagyobb gyerekek az általuk megtalált rókákat ügyesen "a földre ejtették" a kicsik előtt, hogy több rókát gyűjthessenek, mint ők. Igyekezetük elérte célját, sikerült: Nuszpl Sárika 4 éves barcsi BCC tag győzött!!

Hétfő este Nyaka László értékelte a találkozót, melyen 32 egység vett részt, és ismét több új taggal bővült a Baranyai Camping Club csapata. Megtörténtek az eredményhirdetések és a díjátadások. Kiderült ki volt a legokosabb az autós totó kitöltésénél, Deverdics Józsi 13+1 telitalálattal nyert.

A tombolasorsolás után ismét játék következett, melyet Balika Pista klubtársunk vezényelt le hatalmas ováció közepette. A Kocsi játékot élvezte játékos és néző egyaránt, a bor fogyott, a nevetés harsogott. A Király és Királyné szerepét Hutai Laci és Schütt Rozi vállalta magára, a lovakat Kovács Pali és Kratzer Sanyi személyesítette meg, a kocsikerekek komoly feladatát a Müller fivérek, Paksi Laci és Müller Márti látta el, a lakájok Köntis Zsolti és párja Peres Tímea voltak, a kocsit pedig Kovács Gábor hajtotta. A nagy nevetésnek a rétes-party vetett véget. A BCC tagok "meglepetés rétest" kaptak, ami helyben sült. A meglepetés persze nem volt meglepetés, hiszen egész délután sürgölődött a szakácsasszony, Magdus és az ő segítői, nem maradhatott titokban. Este nyolcra el is készült a sok tészta. Kálmán Jutka vágta, osztotta a káposztás, tökös-mákos, túrós, túros-meggyes, sima mákos, krumplis rétest mindenki nagy megelégedésére. A táborra csend telepedett, faltuk a finomságot. Ezután következett volna a májusa kitáncolása, amit a csapat egyszerűen "megtagadott". Olyan gyönyörűen, sudáran állt ott, lengedeztek a színes szalagok, egyszerűen nem volt szíve a csapatnak kidönteni, úgyhogy ott áll ma is a vizesblokk előtt. Megkérjük a Rinya-menti találkozó résztvevőit, ha van kedvük, táncolják ki a fát. 

Nyakáné, Ildikó

Nyílt nap a Malomvölgyben, 2007. Április 14.

Harmadik alkalommal rendeztük meg a BCC nyílt napját a Malomvölgyben. Évről évre többen vagyunk, idén a tagok vendégeket is hívtak, így mintegy 150 fő töltötte együtt a napot. Mivel a rendezvény célja a kempingezés népszerűsítése több lakóautót és lakókocsit telepítettünk le, hogy az érdeklődők kívül-belül megtekintessék őket, ezzel is közelebb kerülve ehhez az életformához. 
Már nyolc órakor elkezdődött a sürgés-forgás, hiszen a 150 főre készülő babgulyásnak idő kell, míg elkészül. A főzés tudományát idén is Varga Feri vállalta fel, és nem is okozott csalódást a teljesítménye. Három üstben főtt a füstölt csülkös babgulyás, szálltak az illatok, a belevaló csipetkét pedig szorgos asszonykezek csipkedték nagy nevetések közepette.
Egész délelőtt érkeztek az emberek, ki közelebbről, ki távolabbról, ki korábban, ki később, ki vendégekkel, ki nélkülük, ki autóval, ki kerékpárral, ki gyalog; gyűlt a csapat. AZ INFORMÁCIÓ-nak kinevezett asztalnál Karádiné, Irénke várta az érdeklődőket, akiket "röplap" tájékoztatott a nap eseményeiről. 
Késő délelőtt a gyerekeknek "ZSÁKBAFUTÁS ZSÁKBAMACSKÁÉRT!!" címmel ügyességi versenyt szerveztünk. Két csoportban versenyezhettek a lurkók, 6 évnél fiatalabb és 6 évnél idősebb kategóriában ugráltak a célig, ahol kötélen himbálózó zsákocskák várták őket tele meglepetéssel. A verseny olyan jó hangulatban zajlott, hogy a felnőttek megirigyelték az önfeledt játékot, ők is szerettek volna "zsákbanfutni". Versenyeztek is és a többi játékoshoz hasonlóan ők is kiválaszthatták a meglepetéssel teli zsákocskájukat. 
A Pécsi Túrakerékpárosok Egyesülete úgy szervezte a programját, hogy a kerékpáros túrájuk érintse a Baranyai Camping Club Nyílt napját, megpihentek, majd rövid pihenő után tovább kerekeztek. 
A délelőtt folyamán meglátogatta rendezvényünket a Pécs TV is. A tudósítást és a riportot másnap már láthattuk a televízióban. 
A délelőtt programjához tartozott még a KIA Origó Kft. bemutatója. A márka városi és terepjáró autóinak előnyeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők, akik a KIA-TOTÓ helyes kitöltésével ajándékokat nyerhettek.
Persze nemcsak a felnőttek, a gyerekek is számot adhattak tudásukról. Nekik játékos "GONDOLKODTATÓ" feladatlapot készítettünk, amit mindenki nagyon gondosan, legjobb tudása szerint töltött ki.
Közben az ebéd is elkészült, a hívó szóra hosszan kígyózott a sor. Éhesen vártuk, hogy az ebédjegyünk ellenében Varga Feri telemerítse tányérunkat. Egy kis időre abbamaradt a zsongás a Malomvölgyben. Tele hassal pihegtünk, ejtőztünk, no nem olyan sokáig, csak az eredményhirdetésekig. A nyertesek kihirdetését követően egy hetes kempingezési lehetőséget sorsoltunk ki a BCC tagjai között. 
Késő délután tábortűz mellett batyukat és szalonnát sütöttünk, nem mintha éhesek lettünk volna, inkább csak az élmény kedvéért.
A rendezvényről hírt adtak a helyi médiumok, ezért a vártnál több érdeklődő célirányosan keresett fel bennünket. 
A nagyszerű meleg, napos idő is hozzájárult a Nyílt nap sikeréhez, ami terveink szerint 2008-ban is megrendezünk. Az időponttal együtt a menüt is tervezzük; jövőre bográcsban főtt töltött káposztát készít a szakács. Mi pedig készíthetjük az ízlelőbimbóinkat (is)!

Nyakáné, Ildikó

Előtalálkozó - Csokonyavisonta, 2007. Március 15-18.

A Baranyai Camping Club az idei szezont Csokonyavisontán kezdte március közepén, az első igazi hosszú hétvégével, amely csütörtöktől-vasárnapig tartott.
Az időjárás kegyes volt a társasághoz, bár az éjszakák hűvösek voltak, azért nappal a hőmérő 23 Celsius fokig is felkúszott, pedig nem ez a jellemző március idusára. A találkozó első napja az "örömködéssel" telt; örültünk, hogy kempingezhetünk, örültünk, hogy találkoztunk, örültünk a napsütésnek, örültünk, hogy elkezdődött egy új szezon. Természetesen örültünk a Kálmán Józsiék új lakókocsijának, szinte nem volt olyan ember, aki ide kapcsolódóan valami klassz ötlettel, javaslattal ne állt volna elő. A második napon is tartott az örömmámor. Lustán süttettük magunkat a napfényben, beszélgettünk az élet dolgairól, fürödtünk, fogadtuk a látogatókat, és persze (sajnos) folyamatosan ettünk. Este forralt bort készítettünk bográcsban, összegyűltünk, hogy elfogyasszunk együtt egy-egy pohár finom, meleg fűszeres bort, miközben rágcsáltuk a borkorcsolyát, és persze ment az elmaradhatatlan ugratás, nevetgélés. 
A harmadik napon folytatódott a lustálkodás, olyannyira, hogy a meghirdetett tekebajnokság el is maradt. Persze aki gurítani akart, az a napsütötte pályán petanquet játszott, esténként pedig dúltak az elősátrakban a kártya és társasjáték partik. Mindenkinek fontosabb volt, hogy egymással törődjön, beszélgessen, tervezgesse az évet, a találkozókat.
A negyedik napon már nem "élvezkedtünk" annyira, hiszen ez a találkozó végét is jelentette. A rendezvényen vendégekkel, együtt 46 BCC tag jelent meg, és érezte jól magát  

BCC Kempingbál - 2007. Február 17.

2007. február 17-én ismét báloztak a kempingezők és barátaik a Delta étteremben. Ahogy eddig is minden évben, idén is eljöttek azok, akik jól akarták érezni magukat, és bizton állíthatjuk, hogy ez sikerült is a társaságnak. A jó hangulathoz hozzájárult a Komlóról érkezett zenekar kiváló zenéje, az étterem szolgálatkész személyzete, és persze az a 122 fő, aki az egész estét áttáncolta. Nyaka László elnök köszöntője után pezsgővel koccintottunk, majd a finom vacsora következett. Az asztalokon különféle ismertetők tájékoztatták a vendégeket a tombolanyereményekről és az idei rendezvényekről. Éjfél körül kerültek kisorsolásra a tombolák. A felajánlott tárgyi ajándékok után a kempingek és panziók által felajánlott nyeremények találtak gazdára a nyertesek nagy örömére. 49 "beutalót" sorsoltunk ki, melynek az értéke a legalacsonyabb árakkal számolva is 1.290.000 Ft. A tombolatárgyak közül a beutalókat tagjaink között sorsoltuk ki, melyeket idén is a BCC klubban lehet átvenni 2007. március 31-ig, természetesen meghagyva a tagbelépés lehetőségét.
Kedves színfoltja volt az estének, amikor a pesti vendégeink az "Újra itt van, újra itt van a nagy csapat" című dalt küldték a bálozóknak, amit mindenki felállva, tapsolva énekelt. Az átmulatott éjszaka után a távolról érkezett vendégek közül néhányan az előre lefoglalt szállásukra mentek, de a legbátrabbak nekivágtak a több száz kilométeres távolságnak is, valljuk be, őket nem irigyeltük.
A BCC februári rendezvénye jól sikerült, várjuk a márciusi előtalálkozót, ami Csokonyvisontán lesz március 15-18-ig.   

BCC Közgyűlés - 2007. Január 19.

Január 19-én a pécsi Hadkiegészítő Parancsnokság nagytermében megtartottuk idei Közgyűlésünket, melyen a rossz idő ellenére sok tagunk részt vett.
Látványos illusztrációk, ábrák, fotók tették színesebbé Nyaka László, elnök 2006. évi beszámolóját, pénzügyi eredményeink alakulásának bemutatását, valamint a 2007-re tervezett programokat. A tagság mindezt elfogadta, kialakította a találkozók helyszíneit, időpontjait, majd a korábban leköszönt Stemler Zsolt elnökségi tag helyére megválasztotta a bajai Galambos Józsefet. Így Baja városából már két elnökségi tagunk is van!
A Közgyűlésen bemutatkozott két civil szervezet is, akikkel a kapcsolatot a későbbiekben szeretnénk elmélyíteni, illetve közös lehetőségeket, programokat találni.
dr. Novotny Iván és Baronek Jenő a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkájáról, a szövetségbe tartozó különböző egyesületek programjairól tartott néhány perces bemutatót.